A Ragdoll Fajta Története

A ragdoll fajta történetének legautentikusabb forrása a Lorna Wallace által publikált „Definitive Guide to Ragdolls” című alapmű, amely minden ragdoll tenyésztő bibliája. A könyv sajnos csak angolul elérhető, ezért itt most megpróbálom összefoglalni.

Ann Baker tenyészete (az USA-ban jellemzően a tenyésztők külön épületben tartják a cicákat)

Ann (Baker) állítása szerint Josephine a szomszédja, Mrs. Pennels cicája volt, és gyakran járt a környékükön. Gyakran voltak kiscicái, de azok, mint Josephin is, mind vadak voltak. Egyszer csak Josephine-t elütötte egy autó, és már vagy két napja a járdaszegélyen feküdt. Ann Baker szomszédai a helyi egyetemen dolgoztak, és ők siettek Josephine segítségére. Sérülten leltek a cicára, de még életben volt, elvitték a munkahelyükre, ahol addig ápolták, míg újra egészséges nem lett. Teljesen egyértelmű, hogy a cica fejsérülést is szenvedett, és ahogy Ann Baker egyértelműen ki is jelentette, elveszítette az egyik szemét.

Egy kép Josephine-ről

Ezután Josephine visszakerült a Pennels családhoz (abban az időben még nem volt Ann Baker tulajdona) és újból szaporodott, de a kiscicái teljesen mások voltak, mint az autóbaleset előtt, ahelyett hogy megint vad kiscicái születtek volna, ezek pont az ellenkezői voltak. A kicsik játékosak, szeretetteljesek és nyugodtak voltak, vágytak az emberi figyelemre. De valójában a Pennels család csak mint kellemetlenségre tekintett rájuk, így boldogan megváltak tőlük. Ez volt az a pont, amikor a kiscicák felkeltették Ann Baker érdeklődését, ugyanis észrevette a temperamentumukban beállt változást és ez vezetett ahhoz, hogy magához vett néhány cicát. A Buckwheat nevű cica volt az első.

Buckwheat

Ekkor Ann Baker igénybe vette Josephine cica egyik idősebb fiának kandúri szolgálatait a fekete perzsa tenyésztési programjához, ugyanis ennek a fiú cicának olyan volt a külleme, mint egy fekete perzsának, ezért el is nevezte Blackie-nek. Amikor Blackie kandúri szolgáltatásait igénybe vette, észrevette Blackie testvérét, aki nagy hatást tett Ann-re, és ahogy elmondta, úgy nézett ki, mint egy birman cica. Mivel már jó kapcsolatot épített ki a cicák tulajdonosaival, azt is megengedték neki, hogy Blackie testvérét is pároztassa egyik nőstény cicájával. Ann ezt a fiú cicát Daddy Warbucks-nak nevezte el. Ann egyértelműen elmondta, hogy mind Blackie, mind pedig Daddy Warbucks Josephine fiai voltak, de más-más apától. Az IRCA kiadványában azt olvashattuk, hogy Blackie apja egy „fekete macska volt keletről”, aki „inkább volt perzsa, mint burma”.

Daddy Warbuck, a ragdoll fajta alapító kandúrja

Egy interjú alkalmával Ann elmondta, hogy valójában senki sem látta Daddy Warbucks apját, és egyedüli cicaként született abban az alomban. Ez nagyon is nehézzé teszi, hogy a fajta eredetét bizonyítsuk.

Mind az IRCA kiadványában, mind Ann Baker nyilatkozataiban azt olvashatjuk, hogy Josephine egy korábbi almát özvegyasszony fogadta be, aki a hegyekben élt. Amikor ez az asszony visszaköltözött a városba, Ann megszerezte tőle ezeket a cicákat is. Ekkorra Ann-nek már a tulajdonában volt Blackie és Josephine lánya, Buckwheat is, aki egy egyszínű fekete macska volt. Buckwheat cicát úgy írták le, mint akinek burma macska külseje volt, de tömörebb szőre, és egyértelmű volt, hogy nem volt sziámi macska a felmenői között.

Ann Baker kapott még egy nőstény cicát Josephine lányai közül, akit Raggedy Ann Fugianna-nak nevezett el. Fugianna valójában egy hibás mintázatú bicolour cica volt széles V alakú mintázattal az arcán, és nagy mennyiségű fehér szőrzettel a testén.

Ann Baker ezen a képen Fugianna-t tartja a kezében

Így már Ann Baker tulajdonában volt Buckwheat és Fugianna, és Daddy Warbucks kandúri szolgálatainak igénybe vételével létrejött a fajta alapja, ők az a három macska, akiktől a ragdoll fajta származik.

Fugianna után azonban Josephine viselkedése megváltozott, harcosan védte kicsinyeit és összeverekedett a család kutyájával, mire Mr. Pennels elaltattatta mind Josephine, mind annak kicsinyeit. A ragdoll dinasztia alapító anyja meghalt..

Amint ezt a történetet olvassuk, megfordul a fejünkben, hogy mennyire hihetetlennek, már-már legendának hangzik az egész, de az valójában bizonyított, hogy Daddy Warbucks, Raggedy Ann Fugianna és Buckwheat mind Josephine utódai voltak.

Sokan találgatták, hogy mi lehetett az oka annak, hogy a cicák ilyen jó természettel bírtak, de vélhetően ez nem genetikai úton jött létre, hanem véletlenszerűen minden alapító cica kivételesen kedves természettel bírt, és jó környezetben nevelkedett fel. Talán az a legvalószínűbb magyarázat a ragdollok kivételes megjelenésére és temperamentumára, hogy az ezt követő években úgy választották ki a tenyész cicákat, hogy megtartsák a ragdollok színét, testfelépítését és kivételes kedvességét.

Josephine tragikus elvesztését követően Ann Baker-nek három cicája maradt a tenyésztési programjában: Daddy Warbucks, Fugianna és Buckwheat. A nőstények színezete alapján a kiscicákat két csoportba osztotta, egyik csoport volt a ’sötét oldal’ (Buckwheat utódai), a másik csoport a ’világos oldal’ (Fugianna utódai).

 

Az első ragdoll alom Daddy Warbucks és Buckwheat szülőktől született. A négy cica közül kettő colourpoint volt, kettő pedig egyszínű. Az egyszínű cicákat Ann Baker nem tartotta ragdollnak, mert hiányzott belőlük a ragdollok jellegzetessége, a pointed mintázat, ezért őket ’kísérleti perzsa’ néven regisztrálták.

A két másik – már ragdollként regisztrált cica – közül az egyik fiú volt, akinek a színe seal mitted, és egy kislány, akinek a színe chocolate colourpoint volt. A hím cica neve Raggedy Ann Kyoto, a nőstény cica neve Raggedy Ann Tiki lett.

E két cicával született meg tulajdonképpen a ragdoll fajta 1965-ben.

  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube
  • Instagram

© 2019 by Judit Józan

 A weboldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll, az itt található szöveges tartalom részben vagy teljes mértékben történő citálása csak a weboldal és a szerző megjelölésével lehetséges.