A ragdoll fajtát sajnos a kezdetektől nagyon sok zavaros mítosz veszi körül, mindenki igyekszik azt elhitetni, hogy ezek a cicák nem macskaként viselkednek, hanem holmi mesebeli lények, akik csak és kizárólag kedvesek tudnak lenni, és a mi a személyes "kedvencem": a ragdoll cicák bújósak, azaz semmi más értelme nincs létezésüknek, mint hogy a gazdi ölében üljenek. Véleményem szerint ez a marketing fogás a fajta története során többet ártott neki, mint használt. A téves elképzelések miatt ugyanis nagyon sokan irreális elvárásokkal viseltetnek a fajta iránt, sok olyan ember dönt egy ragdoll cica vásárlása mellett, akik csak egy dísztárgyra vágynak valójában.  Ez az irreális elvárás odáig vezet ezt követően, hogy az új gazdik türelmetlenek a cicákkal szemben, akik nagyon érzékenyek, tehát rögtön megérzik és a helyzet még rosszabb lesz.

A mi tenyészetünk ragdoll cicái nem a szivárványon túlról érkeztek, ahol egyszarvúak nevelték őket csillámporos felhőkön. :-) A mi ragdoll cicáink valódi cicák valódi érzésekkel, valódi cica természettel, rendkívül kedves és hűséges társai lesznek azon gazdiknak, akik szeretettel gondoskodnak róluk.

A ragdoll cicák szőre nem vált ki allergiás reakciót

Ez szintén egy olyan legenda, amely nem nem igaz, a ragdoll cicák szőre ugyanolyan, mint más cicáké ebből a szempontból, bár itt felhívnám rá a figyelmet, hogy valójában nem a cicák szőre az allergén, hanem a nyáluk...

A ragdoll cicák nem éreznek fájdalmat

Ez volt talán a fajtát övező mítoszok közül a legsúlyosabb mértékű hazugság! A ragdoll cicák természetesen éreznek fájdalmat.

Milyen a jelleme?

Ha az érdeklődő levélben azt a kérdést kapom, hogy milyen a cica jelleme, vagy a mi még "jobb", hogy bújós-e, azokra a levelekre nem válaszolok. Cicáinknak cica jelleme van, ha valakit nem ajánlunk például kisgyermek, vagy másik háziállat mellé, azt mindig megjelöljük. Ezentúl ebből a kérdésből én csak azt látom, hogy ennél a gazdinál olyan elvárások lesznek, amelyeknek egy cica nem tud megfelelni, nekik nem cicára, hanem egy plüss állatra van szükségük.

A 12-13 hetes kor túlságosan idősnek tűnhet, miközben látjuk, hogy a hirdetésekben akár 6 hetes kiscicákat is ajánlanak, hogy már költözhetnek új családjukhoz. Abban is biztos vagyok, sokunk gyermekkorában is hasonlóan fiatal kiscicákat kaptunk szüleinktől, és erről megszépült emlékeket őrzünk, arra gondolunk milyen édes volt őket látni felnőni. Ugyanakkor ne csak magunkra gondoljunk, vegyük figyelembe azt is, hogy milyen kárt okozhatunk a kiscicánknak azzal, hogy túl korán választjuk el édesanyjától. Alapvető mentális, érzelmi és fizikai változásokon mennek át a kiscicák 6 hetes és 12 hetes koruk között. A kiscicák elválasztása ebben a korban az édesanyjuktól, testvéreitől, és az ismerős környezetükből indokolatlan szorongásnak és stressznek teszi ki őket, ami komoly egészségügyi problémákat, és akár halált is okozhat.

Ilyen problémák:

  1. Immunrendszerrel kapcsolatos problémák

Dr. Betsy Arnold tanulmánya szerint a kiscicák immunrendszere komoly fejlődésen megy át 8 és 12 hetes koruk között. Az anya cicától kapott immunitás már múlóban van, míg az oltásoktól kapott immunitás még csak épp elkezdődik. Ebben az időszakban a kiscicák sokkal védtelenebbek a betegségekkel kapcsolatban, mint bármikor máskor, különösen a felső légúti megbetegedések és a hasmenés tekintetében.

A kicsik általánosan 8 és 10 hetes korukban (ideális esetben akár 6 hetes korban is, de Magyarországon ezt az oltást nem lehet kapni) kapnak oltást panleukopenia, rhinotracheitis és calici vírus ellen. Ez azonban koránt sem azt jelenti, hogy a vakcina már a beadás pillanatától hat, épp ellenkezőleg, akár 10 napig is eltarthat, hogy a vakcina hasson. Ebben az időszakban a kiscicák azonban még védettséget élvezhetnek az anyatejben lévő antitestek által, de ez is már egyre csökken, ugyanis az elválasztás már megkezdődik. Érthető hát, hogy miért különösen kritikus ez az időszak, miért különösen fontos, hogy ebben a pár hétben ne szakítsuk ki a kiscicákat a környezetükből.

 

   2. Táplálkozással és emésztéssel kapcsolatos problémák

A kiscicák elválasztása az édesanyjuktól nem egy egyszeri történés, hanem egy folyamat. Mindez nem úgy történik, hogy egyik nap a kiscicák arra ébrednek, hogy mától nem anyatejjel táplálkoznak, hanem tápot esznek, hanem fokozatosan esznek egy kis tápot, szopnak, esznek egy kis tápot, majd megint szopnak, és fokozatosan egyre több tápot esznek és egyre kevesebbet szopnak. Végül az anya nem engedi többé szopni a kiscicákat, ami nem zajlik le 6-8 hetes koruk előtt. A kiscicák általában 8 és 12 hetes koruk között hagyják abba az anyatejjel táplálkozást. Dr. Arnold tanulmánya külön kitér arra, hogy ez nem csak táplálkozási szempontból fontos esemény, hanem megtanítja a kiscicákat arra, hogyan birkózzanak meg az visszautasítás okozta frusztrációval, és azon cicák, akik nem mennek keresztül ezen, a későbbiekben viselkedési problémákat mutathatnak.

Az elválasztás nem egyszerűen arról szól, hogy a kiscicák megtanulnak az anyatejen kívül más táplálékot enni, hanem hogy kialakul függetlenségük az anyjuktól.

 

   3. Szocializációs és viselkedési problémák

Az emberek arra hivatkozva szeretnék minél előbb magukhoz venni leendő kiscicájukhoz, hogy azok jobban kötődjenek hozzájuk. Ennek egyszerűen semmi alapja nincsen, az idősebb kölykök, vagy akár a felnőtt cicák ugyanolyan ütemben kötődnek, sőt akár könnyebben kötődnek, mint a fiatal kiscicák. Ez csak egy mítosz, ami az emberek fejében él… Igen, előfordulhat, hogy egy kiscicát előbb el kell választani az anyjától egészségügyi okokból. Igen ezek a kiscicák nagyon kötődnek hozzánk, tenyésztőkhöz, hiszen mi etetjük őket tápszerrel. DE ezek a cicák sokkal betegesebbek lesznek. DE ezek a cicák mindig félősebbek, stresszesek. DE ezek a cicák általában még felnőtt korukban is anya szopását imitálják egy-egy rongydarabon, másik cicán, vagy akár saját lábukon. Ezek a cicák jól kijönnek az emberekkel, de nem jönnek ki jól más álatokkal, olyannyira függőségbe kerülnek a gazdájukkal, hogy neurotikussá válnak mikor az elmegy otthonról. Kérdezem én, megéri ez?! Nem, határozottan nem éri meg.

A kiscicák szocializációja 4 hetes korukban kezdődik és általában 12-14 hetes korukig tart. Ebben az időszakban fedezik fel a kiscicák a világot az édesanyjuk oltalmazó figyelme alatt. 9 és 12 hetes koruk között tanulják meg az édesanyjuktól és a testvéreiktől, hogy a cicák hogyan kell viselkedjenek egymás között, megtanulják használni és értelmezni a macskák testbeszédét. Leegyszerűsítve, azok a cicák, akiknél kimarad ez az időszak, nem tanulnak meg kommunikálni a másik macskákkal.

Szintén ebben az időszakban történhet meg, hogy a kiscicák már különböző emberekkel is találkozhassanak, ez a megfelelő időszak a pozitív szocializációhoz. Ha a szocializáció ezen eleme korábban történik, az rossz hatással lesz a kiscicák viselkedésére, sokkal félénkebbek lesznek.

A kiscicáknak ezt az időszakot az édesanyjukkal és testvéreikkel kell tölteniük, hogy megtanulják ezeket a fontos leckéket, hogy boldog és egészséges felnőttek lehessenek.

Kell még egy cica, hogy a már meglévő ne unatkozzon

Nagyon sokan lelkiismeret-furdalást kezdenek érezni, hogy cicájuk, vagy kutyusuk nagyon unatkozik otthon, ezért szeretnének neki társat, hogy ne unatkozzon. Ezt azonban úgy képzelik el, hogy hazavisznek a már - akár évek óta - velük élő egyedüli kedvencük mellé egy másik cicát, és ők örök barátok lesznek. Sajnos ez az esetek nagy számában nem így működik. Ahhoz tudnám a leginkább hasonlítani a szituációt, mint amikor kistestvér születik a családban. Az új cica érkezése nem csak az új jövevényt viseli meg, hanem a már ott élő kedvencet is. Nagy odafigyelést igényel ilyenkor, hogy mindkét kedvencre kiemelt figyelmet kell fordítani. A már ott lakó kedvenccel nagyon fontos tudatosítani, hogy őt továbbra is szeretjük, kényeztetni kell, figyelni kell a reakcióit a kistestvérre, nem szabad hagyni, hogy az kitúrja őt a helyéről. Akinek született kistestvére, az tudja mire gondolok :-)

Mindemellett szem előtt kell tartani, hogy az új családtag is komfortosan érezze magát, megszeressen bennünket. Ezt a kettőt kivitelezni korántsem egyszerű feladat.

Az érzelmek hullámzása mellett szintén lesznek olyan praktikus teendők, mint az alom és az eledel összehangolása, hiszen egyik fél sem változtathat azonnal. Ezért ez mindeképpen előre tervezést igényel.

Persze ez a feladat sem lehetetlen, és türelmünk a végén meghozza gyümölcsét, de fontosnak tartom előre tisztázni, hogy ez a folyamat nem egyszerű.

Kislány cicát akarok!

Sajnos a mai napig gyakran találkozunk olyan megkeresésekkel, amelyekben a leendő gazdik csak és kizárólag kislány cicát akarnak, és rögtön ki is derül, hogy emögött az az ezeréves tévhit lapul, mely szerint a fiú cicák jelölnek. Először is a korai ivartalanításnak köszönhetően ezzel a problémával soha egy gazdinak sem kell foglalkoznia, mert az ivartalanított kedvencük nem fog jelölni. Másodsorban ki kell hangsúlyoznunk, hogy ha a cicák ivarosak, akkor nem csak a fiú cicák jelölnek, SŐT épp ellenkezőleg, az ivaros lány cicáknál rosszabb jelölők nincsenek. De ez természetesen nem lesz gond, ha a cicánk korai ivartalanításon esett át, tehát nem vártuk meg, míg ivaréretté válik.

  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube
  • Instagram

© 2019 by Judit Józan

 A weboldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll, az itt található szöveges tartalom részben vagy teljes mértékben történő citálása csak a weboldal és a szerző megjelölésével lehetséges.